Hanem minden egyes helyi lakost is ebben a csendes kis településben, ahol általában semmi különös nem történik.

Tolya mindig is nyugodt, szorgalmas fiúnak számított. Mielőtt bevonult volna, gyakran segített a szomszédoknak: kerítést javított, zsákokat cipelt az időseknek, sosem mondott nemet. Sokan úgy tartották, hogy ideális férj lesz belőle. Amikor pedig visszatért, megkomolyodva, férfiasabban, mindenki biztos volt benne, hogy hamarosan családot alapít.

Arra viszont senki sem számított, hogy alig néhány héttel később már egy feleséggel tér vissza — egy olyan nővel, akiről korábban senki sem hallott.

Amikor Tolya átlépte a szülői ház küszöbét az új feleségével, a suttogás azonnal elindult. A nő rendkívül szép volt, szinte természetellenesen. Finom vonások, mély tekintet — mégis volt benne valami nyugtalanító. Alig mosolygott, inkább csendben figyelt, mintha mindent és mindenkit elemezne.

Tolya édesanyja, aki nem volt könnyen megijeszthető, később bevallotta: már az első pillanatban furcsa hidegséget érzett. „Ez a lány nem hétköznapi…” — mondta halkan a szomszédjának.

Az esküvőt sietve tartották meg. Túl gyorsan, sokak szerint. Nem volt nagy lakodalom, sem hosszú készülődés. Csak néhány vendég, szerény vacsora és egy feszültséggel teli hangulat, amit senki sem mert igazán szóba hozni.

De ami az első éjszakán történt, az örökre megváltoztatta a falu életét.

A közeli házakból furcsa hangokat hallottak. Nem veszekedést, nem nevetést… hanem valami egészen különöset. Mintha valaki folyamatosan járkált volna, mintha a falak maguk is feszülten figyelnének.

Reggelre Tolya teljesen megváltozott.

Az egykor barátságos, nyitott fiatalember zárkózottá vált, idegenné a saját falujában. Kerülte a tekinteteket, röviden válaszolt, és szinte egy pillanatra sem hagyta magára a feleségét. Mintha valami láthatatlan erő kötné hozzá.

A falubeliek egyre több furcsaságot vettek észre. A nő ritkán hagyta el a házat, és amikor igen, akkor is különös időpontokban. Néhányan azt állítják, hogy éjszaka a közeli erdő felé sétált. Mások szerint magában beszélt, ismeretlen nyelven.

A legnyugtalanítóbb mégis Tolya hallgatása volt.

A barátai próbáltak közeledni hozzá, beszélgetni vele, de ő kitért minden kérdés elől. Vagy elhallgatott, vagy egyszerűen elsétált. Mintha nem lenne szabad kimondania az igazságot.

Aztán történt valami, ami végleg megpecsételte a falu nyugalmát.

Egy éjszaka hirtelen felgyulladtak a fények a házban, és egy rövid, de hátborzongató sikoly hasított a csendbe. A szomszédok azonnal odasiettek, de az ajtó zárva volt. Senki sem nyitott ajtót.

Másnap minden úgy tűnt… mintha semmi sem történt volna.

Tolya kijött az udvarra, köszönt, majd visszament. A feleségét pedig senki sem látta.

Azóta csak találgatások vannak.

Egyesek szerint valami természetfeletti dolog áll a háttérben. Mások úgy vélik, hogy egy sötét titok húzódik meg az egész mögött. De abban mindenki egyetért: ez a ház már nem olyan, mint régen.

Az emberek elkerülik azt az utcát, főleg sötétedés után.

És a kérdés, amely azóta is ott lebeg a levegőben, egyre nyomasztóbb:

Ki ez a nő valójában… és mi történt azon az éjszakán, amit talán soha senkinek nem lett volna szabad meghallania?