Már a megjelenésükkel megváltozott a levegő. Hangosan nevettek, félrelökték a székeket, kihívóan méregették a vendégeket, és nyilvánvalóan valakit kerestek, akin levezethetik a feszültségüket. Az önbizalmuk szinte elviselhetetlen volt. Biztosak voltak benne, hogy senki sem mer szembeszállni velük.

A terem végében, az ablak mellett ült egy öregember kopott kabátban és régi sapkában. Lassan, nyugodtan kanalazta a levesét, mintha körülötte semmi sem történne. Ősz haja kilátszott a sapka alól, ráncos kezei biztosan tartották a kanalat, tekintete fáradt, de nyugodt volt. Nem hívta fel magára a figyelmet. Olyannak tűnt, mint egy egyszerű nyugdíjas, aki képtelen lenne megvédeni magát.

Pont őt választották ki.

– Hé, öreg, túl kényelmesen ülsz itt, nem gondolod? – kiáltotta az egyik, miközben közelebb lépett.

A vendégek azonnal lesütötték a szemüket. Valaki úgy tett, mintha a telefonját nézné, más gyorsabban kezdett enni. Senki sem akart belekeveredni. Mindenki tudta, hogy az ilyen emberek csak balhét keresnek.

A fiatalember akkorát csapott az asztalra, hogy a kanál a földre esett.

– Add ide a pénzed! Azonnal!

Az öreg lassan felemelte a tekintetét. Nem látszott rajta félelem. Sem düh. Sem zavar.

– Csak annyi pénzem van, amiből kifizetem az ételt, fiam – felelte halkan.

Ez hangos nevetést váltott ki. A másik fiatal letépte a sapkát a fejéről, és a piszkos padlóra dobta. Ezután meglökte a vállát, élvezve azt, amit gyengeségnek hitt.

– Hallottátok? Csak ételre van pénze! – ordította a többieknek.

Néhány vendég már indulni készült. A feszültség egyre nőtt. A kifőzde tulajdonosa remegő kézzel szorította a telefonját, de nem merte hívni a rendőrséget.

Az öreg azonban mozdulatlan maradt.

Ekkor az egyik fiatal megragadta a kabátját, és erősen maga felé rántotta.

A kabát egy pillanatra szétnyílt a mellkasánál.

És abban a másodpercben minden megváltozott.

Mindkét fiatal azonnal elsápadt.

A gúnyos mosoly eltűnt az arcukról. A kezük remegni kezdett. Az egyik hátralépett, és majdnem felborult egy székkel. A másik dermedten bámulta az öreg mellkasát, mintha szellemet látna.

A kulcscsont alatt egy régi tetoválás látszott.

Egy fekete tőr, köré tekeredő kígyóval, alatta számokkal.

Ritka jel volt ez, amelyet csak azok ismertek, akik ebben a városban nőttek fel. Egy ember jelképe, akinek a nevét régen csak suttogva merték kimondani. Az alvilág legendája, aki egyedül számolt le egy egész bandával, majd eltűnt egy véres éjszaka után.

Sokan azt hitték, meghalt.

Mások szerint évekkel ezelőtt külföldre menekült.

Senki sem gondolta volna, hogy itt ül, ebben a kis kifőzdében, és csendben levest eszik.

– Ez nem lehet… – suttogta az egyik fiatal.

Az öreg nyugodtan begombolta a kabátját, felvette a sapkáját a földről, és lerázta róla a port.

– De igen, lehet – válaszolta higgadt hangon.

Teljes csend telepedett a helyiségre. Még a sarokban álló régi hűtő zúgása is megszűnni látszott.

Az egyik zaklató térdre rogyott.

– Bocsásson meg… Nem tudtuk… Hibáztunk…

A másik remegő kézzel pénzt vett elő, és az asztalra tette.

– Az ételért… mindenért… csak bocsásson meg…

A vendégek hitetlenkedve nézték a jelenetet. Ugyanazok a fiatalok, akik egy perce még megalázták az öreget, most rettegve könyörögtek.

Az idős férfi lassan felállt.

Kora ellenére olyan erő sugárzott belőle, amitől megfagyott a levegő. Előbb az egyikre, majd a másikra nézett.

– Jegyezzétek meg jól – mondta halkan, mégis mindenki hallotta. – Soha ne ítéljetek meg senkit az ősz haja vagy a kopott ruhája alapján. Vannak sebek, amelyek kívülről nem látszanak.

Felvette a pénzt, letette a kassza mellé, majd elindult az ajtó felé.

– Ez a törött edényekért van – mondta a tulajdonosnak.

Az ajtó kinyílt, majd becsukódott mögötte.

Csak néhány másodperc múlva mertek újra levegőt venni az emberek.

A két fiatal utána rohant, de az utcán már senki sem volt. Csak a szél sodorta a papírokat az úton.

Az öreg ugyanolyan hirtelen tűnt el, ahogy megjelent.

Másnap az egész környék csak egy dologról beszélt: a legenda visszatért.

És attól az estétől kezdve a két fiatal többé nem keresett könnyű prédát.