Az ünnepségnek nevetéssel, zenével és tapssal kellett volna véget érnie, de egyetlen pillanat alatt olyan eseménnyé vált, amelyről később az egész ország beszélt.
A nap perzselte a régi aréna köveit. A lelátók zsúfolásig megteltek. Emberek érkeztek a környező városokból is, hogy lássák az év legnagyobb látványosságát — a küzdelmet a Démonnak nevezett bikával.
Ezt a nevet suttogva ejtették ki.
Azt beszélték, hogy nem ismeri a félelmet. Hogy úgy töri át a kapukat, mintha papírból lennének. Hogy három erős férfi már megpróbálta megszelídíteni — és mindhárman a kórházban kötöttek ki.
Ekkor Don Mateo, a vidék leggazdagabb földbirtokosa felállt a páholyában, és magasba emelt egy vastag borítékot.
— Százezer euró! — dörgött a hangja. — Annak, aki megszelídíti ezt a vadállatot!
A tömeg felmorajlott.
De az öröm nem tartott sokáig.
Amikor a kapuk mögül nehéz patadobbanás hallatszott, a nevetés lassan elhalt. Amikor a vaskapuk megremegtek, az emberek idegesen összenéztek. És amikor végül kitárultak…
…ő megjelent.
Hatalmas volt. Fekete, mint az éjszaka. Izmai úgy hullámoztak a bőre alatt, mint a sziklák. Orrlyukaiból pára szállt fel. Szemeiben jeges düh izzott.
A Démon lassan körbejárta az arénát, mintha az első áldozatát választaná ki.
Azok a férfiak, akik néhány perccel korábban a leghangosabban kiabáltak, lesütötték a szemüket. Néhányan még hátra is léptek.
Senki sem mert előrelépni.
Don Mateo ingerülten legyintett.
— Mi van? Nincs itt egyetlen bátor ember sem?
Ekkor valami teljesen váratlan történt.
A tömegből lesétált egy fiú.
Sovány volt. Napbarnított. Alig tizenöt éves. Fakó, régi inget viselt. Mezítláb volt.
Nyugodtan sétált, mintha nem egy feldühödött bikához menne, hanem hazafelé egy ismerős úton.
Először a lelátó elnémult. Aztán kitört a nevetés.
— Ez valami tréfa?
— Vigyék el innen!
— Egy másodperc alatt meghal!
Don Mateo előrehajolt.
— Hé, kölyök! Tudod egyáltalán, hová mész?
A fiú megállt, de nem fordult meg.
— Jobban tudom, mint ön, uram — felelte halkan.
A nevetés azonnal abbamaradt.
Volt valami ezekben a szavakban, amitől mindenkinek végigfutott a hideg a hátán.
A fiú továbbment. Már csak néhány méter választotta el a bikától.
A Démon felemelte a fejét.
Nagyot fújt.
Majd akkorát csapott a földre a patájával, hogy a homok a levegőbe repült.
És nekirontott.
A nők sikítottak. Néhányan eltakarták az arcukat. Férfiak ugrottak fel a helyükről.
De a fiú nem mozdult.
Egy lépést sem hátrált.
Felemelte a kezét… és nyugodtan így szólt:
— Nyugalom, Bruno… én vagyok az.
A bika hirtelen megtorpant.
Olyan élesen, hogy a homok felcsapott előtte.
Teljes csend borult az arénára.
A Démon a fiút nézte. Nehezen lélegzett. Aztán lassan közelebb lépett… és lehajtotta a fejét.
Hatalmas szarvai megérintették a fiú mellkasát.
A tömeg visszafojtotta a lélegzetét.
A fiú pedig gyengéden végigsimított az állat homlokán, mintha régi barátját érintené meg.
Suttogás futott végig a lelátón:
— Bruno?…
A fiú a tömeg felé fordult. Könny csillogott a szemében.
— Maguk szörnyetegnek nevezik. De amikor még borjú volt, és eltörte a lábát, mindenki le akarta vágni. Csak az apám mentette meg… Otthon neveltük fel.
Egy pillanatra elhallgatott, majd Don Mateóra nézett.
— Aztán elvitte tőlünk az apám halála után, az adósságaink miatt.
A gazdag férfi arcáról eltűnt a mosoly.
Az emberek suttogni kezdtek egymás között.
— Nem azért lett vad, mert ilyennek született — folytatta a fiú. — Önök verték. Éheztették. Arra kényszerítették, hogy támadjon, csak a szórakozásukért.
A Démon mozdulatlanul állt mellette, mintha minden szót értene.
Valaki a lelátón felkiáltott:
— Szégyen!
Aztán még valaki.
Néhány másodperc múlva az egész stadion zúgott — nem örömtől, hanem haragtól.
Don Mateo próbált megszólalni, de a hangját elnyelte a füttykoncert.
A fiú megfogta a bika kötelét, a borítékra nézett, majd halkan így szólt:
— Tartsa meg a százezer euróját. Nem ezért jöttem.
Megfordult, és elindult a kijárat felé.
A Démon pedig engedelmesen követte.
Láncok nélkül. Kiabálás nélkül. Düh nélkül.
És akkor mindenki megértette a rettenetes igazságot:
Az aréna legveszélyesebb vadállata nem a bika volt.